A projekt kiindulópontja
A Miskolc közelében elhelyezkedő MÁLYI TÉGLA és a BERALMAR között fennálló kereskedelmi kapcsolat egészen 2000-ig nyúlik vissza, amikor is a BERALMAR ügyvezetőjét, Ramon Sariót, műszaki igazgatóját, Artur Massaguert és magyarországi képviselőjét, Acosta Carlost szívélyes vendégszeretettel fogadta gyárában a MÁLYI TÉGLA tulajdonosa, Stark László úr. Az ország északkeleti részén található, nagy múltra visszatekintő gyár kialakítását érdekes formában oldották meg: kétszintes üzem, ahol alul két Hoffmann kemencét helyeztek el, felül pedig a szárítókamrák kaptak helyet, továbbá a gyárban egy egyedülálló tervezésű, függőleges anyag-előkészítő sor is működött, mely szimmetrikusan osztotta ketté a csarnokot. A gyár egyediségét tovább növelte az autóút felett közlekedő kosarakban érkező agyag, illetve egy lenyűgöző kémény, melyet a csarnokon kívül húztak fel és látványával meghatározta a táj képét. Az első látogatás alkalmával az egyik Hoffmann kemence éppen karbantartás alatt állt, ennek kapcsán is felmerült egy alagútkemence építése, mellyel növelhető lenne a termelés, és mind a fogyasztási, mind a munkaügyi kiadások csökkennének. A legnagyobb problémát ezzel kapcsolatban egyértelműen a helyhiány jelentette: a csarnok oszlopai olyan sűrűn helyezkedtek el, hogy köztük mindössze 5.450 mm-nyi szabad sáv adódott, így nehéz volt járható utat találni a projekt kivitelezéséhez. Semmi értelme nem lett volna egy olyan, keskeny kemencét építeni, aminek termelése nem haladja meg jóval az ott működő Hoffmann kemencék által megtermelt napi mintegy 200 tonnát. Végül néhány évvel később, Stark Úr kitartásának és Artur Massaguer kihíváskeresésének köszönhetően, megtalálták a megoldást ahhoz, hogy egy napi 350 tonnás teljesítményű alagútkemencét hozzanak létre.
A projekt kivitelezése
A tervezett kemence méretei a következők voltak: 84,90 méter hosszúság (elő-kemencével együtt), 4.700 mm belső és 6.140 mm külső magasság. Annak ellenére, hogy Stark Úr és a konzultációra felkért más mérnöki irodák úgy vélték, hogy a hozzáférhető terek adottságai mellett nem lehet megépíteni a kívánt kemencét, a BERALMAR szellemes módon oldotta meg a az oszloptávolság (5,450 mm) problémáját: integrálni kellet őket a kemence szerkezetébe. Mindez azonban nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, hiszen az építeni kívánt kemence hermetikus, PRESTHERMIC típusú, amely a kialakításának és hegesztett fémlemez szerkezetének köszönhetően lehetővé teszi a magas nyomásértékek mellett történő munkát. Szükségessé vált tehát az oszlopok leburkolása az említett fémlemezekkel, annak biztosítására, hogy a lefedett téglák ne hevüljenek fel több mint 600°C-os hőmérsékletre, ráadásul a kemence csővezetékei is elképesztő helyeken futottak. Ilyen módon építették bele az oszlopokat a kemence szerkezetébe, nem csupán a helyhiány miatt, hanem hermetikai okokból is. Ez egyik fontos karakterisztika, mely ennek a kialakításnak köszönhetően jellemezte a kemencét az, hogy igen alacsony gerendákra volt szükség a födém alátámasztásához, melyekből kétféle méretet használtak az említett oszlopok jelenlététől függően.
|