A projekt kiindulópontja
A 2000-es évek elején a spanyolországi Cuenca tartományban található, 1929-ben alapított családi kerámiagyár, a CERAMICAS DE MIRA napi 400 tonnás termelésű gyártósorral rendelkezett, ahol egy közvetlen-kocsirakodású szárító, valamint egy Hoffman kemence működött. A piacot akkoriban nagy építőanyag-hiány jellemezte, ezért a vezetés a Hoffman kemence lebontását, illetve egy második, szintén 400 t/nap termelésű gyártósor megépítését tervezte.
Három dolog biztos volt: először is, hogy a közvetlen kocsirakodású szárító használatából szerzett pozitív tapasztalatok miatt az új rendszer is rendelkezzen ugyanezekkel a tulajdonságokkal; a második, hogy az új rendszer több termék gyártására legyen alkalmas, ami kulcsfontosságú az üzleti versenyképesség megőrzéséhez; a harmadik pedig, hogy a projekt nagy kihívás lesz a megvalósító számára, aki végül a BERALMAR lett.
A projekt kivitelezése
Az új gyárnak szembe kellett néznie a multi-produktivitás kihívásával, ráadásul a szót sokkal tágabb értelemben véve: olyan széles termékskála gyártására kellett képesnek lennie, amely a lyukastégla-családoktól, a termo-téglákon, nagyformátumú belső falitéglákon át, az egy méterig terjedő kerámiatáblákon, az akusztikus formátumokon keresztül a fél-klinker téglákig terjed.
A kemencéből közvetlen kocsirakodást lehetővé tevő LLEVANT szárító volt természetesen az egyetlen logikus megoldás, mivel azon túl, hogy ez volt a tulajdonos által kívánt konstrukció, bármilyen más megoldás rendkívüli nehézséget jelentett volna a fel- és lerakodási mechanizmusokra nézve az általuk termelt téglatípusok széles skáláját figyelembe véve. A választott rakodómechanizmus típusa, a változtatható tüskékkel ellátott villa, amely a legmegfelelőbb a nyers anyag mozgatásához.
Az alagútkemece tekintetében egy PRESTHERMIC kemencét szállított a BERALMAR, ami komoly előnyökkel rendelkezik. Ez a kemencetípus kialakításának és külső fémborításának köszönhetően lehetővé teszi, hogy magas nyomáson dolgozzanak vele, ami elősegíti a produktivitást és meggyorsítja a meleg behatolását az agyagba, ezen kívül pedig lecsökkenti a hő-fogyasztást.
Végeredmény
Bár a szektorban sok vélemény hangzott el, mely kudarcot jósolt a nagyformátumú termékek ilyen jellegű megközelítésének, a projekt végül vitathatatlanul sikeresen zárult.
Az új üzemmel, mely 2006 végén kezdte meg működését, a következő célokat sikerült elérni:
- Minden tervezett formátum az elvárt minőségben gyártódott.
- A szárítás és égetés hő-fogyasztása 8%-kal lett kevesebb ahhoz képest, amennyit felhasznált a korábbi rendszer ugyanolyan formátumú termékek esetében. Mindez könnyen megfigyelhető, hiszen a két gyártósor összehasonlítása teljesen valós alapokon nyugszik: ugyanolyan termékformátumok, ugyanaz az agyag, ugyanolyan üzemanyag, ugyanaz a termelési volumen és termelési irányítás. Tehát minden olyan változó, amely a hőfogyasztást befolyásolja ugyan az volt, kivéve a szárítót és a kemencét.
|