|
BERALMAR NEWSLETTER: 50 év a BERALMAR-nál, gyorsan elszállt. Milyen volt a vállalat, amikor idekerültél 1966-ban?
MANUEL MARTÍNEZ: Nos, egy 4 vagy 5 fős kis csapat voltunk, akik gázolaj injektorokat készítettek spanyolországi Hoffmann kemencék számára egy kis terrassai műhelyben. Én abban a műhelyben kezdtem, és be sem tettem a lábam semmilyen kerámiagyárba egészen addig, míg 2 vagy 3 év múlva megkezdődött a technikusi képzésem. Akkor jó pár hónapig dolgoztam két, ma már nem működő üzemben a barcelonai Sant Cugatban: a SUCERAM-ban és az ALMAR-ban, ahol kitanultam részletesen minden gyártási folyamatot az anyag-előkészítéstől és -formázástól a szárításig és égetésig, mind a Hoffmann kemencékben (azokban az időkben ez volt a legelterjedtebb), mind pedig az alagútkemencékben. Akkoriban az élet más fordulatszámon mozgott, manapság elképzelhetetlen lenne egy ilyen hosszan elnyúló tanulási folyamat, de nekem jól jött. Sokat tanultam és egy életre a kerámia világának rabjává váltam.
B.N.: Ez a feletteseidnek is köszönhető, ugye?
M.M.: Egyértelműen. Ki kell jelenteni, hogy, ha a kerámia világa egyszer elkap, többé soha nem ereszt.
B.N.: Az első sorból néztél végig nagy technológiai fejlődéseket. Mit gondolsz, a gyártási folyamat mely részeit fogják érinteni a következő innovációk?
M.M.: Úgy gondolom, elsősorban az automatika területét. Amikor kezdtem, az égetést, a szemünkre hagyatkozva, a tűz színe alapján vizsgáltuk. Ma fogom a mobiltelefonomat és rákapcsolódom ügyfeleink szárító és égető rendszereinek szabályzására. Akár egy malajziai kávézóból képes vagyok megváltoztatni egy mexikói kemence munkaparamétereit egy olyan eszközzel, amit a zsebemben hordok. Az automatikus termelési folyamatszabályozás lehetővé teszi, hogy egy irányítási pontról a folyamat összes paraméterét és aspektusát szabályozzuk, de úgy gondolom, hogy az igazán nagy változást az hozná el, ha a jövőben maguk az irányítási rendszerek képesek legyenek arra, hogy a helyes döntéseket hozzák meg. Ezen kívül a megújuló energiaforrásokban látom még a jövőt, úgy mint a napenergia használatát a szárítási folyamatban. Az égetési rendszerekben nehezebb előre látni a változásokat, de azon a területen is minden bizonnyal várhatóak.
B.N.: Malajzia, Mexikó... a kerámiaipar elrepített a világ minden tájára.
M.M.: A BERALMAR sok éve értékesít már szerte a világban, de tény, hogy nagyobb hangsúly került az utazásaimra, ami a már lassan 10 éve tartó spanyol ingatlanválság számlájára írható. Jártam Dél-Afrikában, Indiában, bejártam egész Észak-Afrikát, voltam Latin-Amerikában, az Egyesült Államokban, Oroszországban, a Balkánon stb. Láttam mindenféle technológiai fejletségi szintet, találkoztam más kerámiakultúrákkal, de ha beléptem egy gyárba bármelyik országban, mindenki megértette, mit mondok, jóllehet, nem beszélek nyelveket. És amikor azt mondod, Barcelonából jöttél, rengeteg ajtó nyílik meg előtted, ez egy tökéletes névjegykártya. Még azután sem kezd senki ferde szemmel nézni rám, hogy tisztázom, a Real Madridnak drukkolok...
B.N.:.Hahaha... Nem tudom, hogy ezt így leközölhetjük-e... Na jó, és hogyan látod a spanyolországi krízist? Pislákol már a fény az alagút végén?
M.M.: Sajnálatos dolog ez, mert ez a válság több tucat gyárat sodort magával, melyek közül több olyanoké volt, akiket barátainknak tekintünk. Soha nem láthattunk még olyan válságot, mint amilyen ez. Általánosan a legkisebb gyáraknak sikerült fennmaradnia. Most úgy tűnik, újra elkezdtek befektetésekkel tervezni, úgy tűnik, kezd visszatérni az önbizalmuk. Én személy szerint több tárgyaláson veszek részt, mint az elmúlt 5 évben.
B.N.: És a BERALMAR jövőjét hogy képzeled el?
M.M.: Úgy gondolom, a BERALMAR egy igazán bátor társaság. Komoly munkát fektetett abba, hogy megnyissa maga felé a piacokat szerte a világon, már a spanyolországi krízis előtt. Úgy látom, hogy kiváló munkatársakkal dolgozik. A vállalat is nagyon rugalmas, könnyen alkalmazkodik a technológiai szintekhez, amiket különböző piacok várnak el tőlünk. A BERALMAR-nak fényes jövője van.
B.N.: Fényes jövő Manolo Martínez-szel a fedélzeten?
M.M.: Ahogy korábban mondtam: ha a kerámia világa egyszer elkap, többé nem ereszt. Most, hogy senki nem hall minket, elárulom neked, hogy nagyon élvezem a munkámat. Nem dolgozom: élvezem a munkámat. Élvezem, ahogy belépek egy kerámiagyárba, hogy ügyfelekkel beszélek, hogy más technikusokkal egyeztetünk megoldásokról. És nagyon fiatalnak érzem magam. Nem is gondolok arra, hogy otthon maradjak, sem rövid, sem középtávon, annak ellenére, hogy megvannak a magam hobbijai, a családom és a barátaim.
B.N.: Tehát, akad még benned szufla.
M.M.: Amíg élvezem a szakmámat és a kapcsolatépítést az ügyfelekkel, mindig lesz bennem szufla. Ráadásul csodás dolog fejleszteni, jobbá tenni a berendezéseinket. Most is éppen elég elfoglalt vagyok egy égőkamrát érintő fejlesztéssel...
B.N.: ... nos, talán nem sokára beszélhetünk róla itt a Newsletter-ben!
M.M.: Efelől ne legyen kétséged! Ha én fejlesztésbe fogok, abból mindig valami jó sül ki!
|
CIKKSOROZAT SIKERES PROJEKTJEINKRŐL
BARCELONA SCHOOL OF MANAGEMENT (UPF)
